Carter Revard

AMIKOR A FÖLD ELHOZZA

​

Amikor a föld elhozza a napot

a köröttük lévő, mély,

áttetsző reggelbe, amikor a csillagok mögötte

csendesen a kék levegőbe lépnek,

tudjuk, hogy ezt mondják nekünk:

Unokáink, íme egyikünk,

úgy rendeztük, hogy lássátok a földet,

amit bátyánk ragyogásán át

ezen a napon kaptatok,

de mi is itt vagyunk, nem mentünk világgá,

a föld visszahoz minket,

újra összehoz minket, és láthatod kishúgunk

                                               és valamennyiünk fényénél,

ahogy jártok-keltek számtalan világunkban,

a fényt és a sötétséget, amit kaptunk,

hogy továbbadjuk nektek.

A Hajnal

a megfelelő szó elmondani nektek,

hogyan jönnek világra a gyermekek újra és újra,

és hogyan látják a jövőt a nagyszülők

a kék káprázatban, ahol

az esős fény a földre hull,

ahol a fény visszatér a gyermekek szemébe a szóval,

mely elmondja hogy találkozik a föld

                                               a mennyel, és azt,

hogy egy különös pillanatban,

hogyan néz minden gyermek az esőbe, mely ismét

a földön él, kicsike tóban, szólván:

Látom magam, látom a csillagokat,

a fény és a víz újra visszaadja nekem

a földet és a mennyeket, ahol élek,

járok-kelek és létezem,

itt, ahol a föld mindent

megadott nekünk, ezen a napon.